Nehéz lenne kihagyni azt az elhamarkodott örömködést, mely az embert akkor fogja el, mikor egy köztudottan sportszerűtlen - futballnyelven szólva "favágó" - "labdarúgót" sokadik szabálytalansága után kiállít a bíró, s a szövetség is 15 meccses eltiltást varr a nyakába. Vagy kicsit máshogy fogalmazva, ellentétben a korábbi gyakorlattal, a szabályokat megszegő és sérülést okozó "labdarúgóra büntetés", hosszú időre szóló eltiltás vár. Tehát örülhetünk, mert korábban sajnos sok szabályszegő labdarúgó maradhatott a pályán, a szabályok sokakra nem vonatkoztak. 

Az elhamarkodott öröm jelen esetben jogos, ugyanis legújabb hibázó hősünk esetén a szponzorok már visszaléptek, a klub pedig szankciókat foganatosít. Akkor viszont örömünk miért is elhamarkodott? Mert jelen állás szerint a szövetség még nem lépett fel, az ügy még a tárgyalás előtt áll, a jogos eltiltás még bizonytalan.  Hétköznapi ember számára azonban ez is hírértékű, sőt, valamit visszaad abból az atyai hitből, mellyel az átlag honpolgár felnőtt élete tapasztalatait mérlegre állítva a leszármazottait igyekszik inteni a rossztól, óvni a hibáktól, s lebeszélni a meggondolatlan cselekedetekről. Mert ugye a társadalom a baklövéseket keményen szankcionálja. Olyan ember nem lehet a társadalom hasznos, megbecsült tagja, nem állhat őszintén, példaképként a gyermekei elé, aki több súlyos hibát is elkövet.

S András pedig hibázott. Többször is. Nem tudhatjuk, hogy az ittas vezetés mennyire volt rendszeresítve nála, könnyen előfordulhat, hogy az ilyen kalandokat korábban megúszta (egy ismert kivétellel). Ám most elég volt egy rossz mozdulat, s a "kocsmai cimborák előtt mesélhető vagány hőstettből" baleset, majdnem tragédia lett.  A történet megítélésén pedig paraszthajszálnyit rontottak azok a tények, melyek szerint Andrásunk vezetés előtt  drogot is fogyasztott, valamint barátnője segítségével megpróbálta kozmetikázni a nyilvánvaló eseményeket. Tehát az eset egyértelműnek látszik, András súlyos következményekre számíthat.

Mégis, valahogy az egész ügy olyan fura érzéseket kelt az emberben, mint amilyet a Mátrix c. alkotás szereplőire gyakorolt egy bizonyos fekete négylábú.  Mert több, mint 10 éve - egész pontosan 1998 decemberében - történt már egy hasonló, ám következményeiben sokkal tragikusabb, eset egy bizonyos császár előddel (engedtessék meg a szerzőnek a csupa kisbetű egy olyan egyeddel szemben, akit nem számít az emberi fajhoz tartozónak).

A két történés körülményei meglepő párhuzamot mutatnak:

- ittas vezetés,

- feltételezhető (98-ban bizonyítást nyert) gyorshajtás,

- tiltott szer a vérben (drogfogyasztás),

- az ügy kozmetikázására tett kísérlet,

- súlyos sérülést (98-ban halált) maga után vonó közlekedési baleset okozása,

- ...

Itt és most a párhuzamok felsorolása nyitottá válik. Minden jóérzésű ember kivánhatja, hogy a felsorolás ne folytatódjon. Vagyis ne kelljen leírni azt, hogy a mások - közemberek - számára egyértelműsített törvények diktálta szankciókat S. András is megússza. Megússza, mégpedig hasonlóan a fentebb említett, a tehetségét(?) a diktatúrában "Nagyemberkedő" felmenői kapcsolatain keresztül megvásároló, erkölcsi szemetesládához, aki még biztosítási csalást is elkövetett, hogy az autójában esett kára is mérsékeltebb legyen. Számára még abban a pillanatban, amikor lelkének, lelkiismeretének egy másik ember halálán kellett volna háborognia, még akkor is a pénz számított. Nem is beszélve arról a pofátlan, aljas, lenéző hozzáállásról, nyílt, szánalmas hazudozásról, mellyel "BMW-s gyilkosunk" ártatlanságát próbálta bizonyítani. Ráadásul visszaesőként, egy olyan baleset után, melyet az év januárjában okozott (egy gyalogos elcsapása egy kijelölt gyalogátkelőhelyen).

S. András már abból a szempontból különb - nyugodtan elmondható: ember - hogy a kamerák előtt elismerte hibáját és bocsánatot kért áldozataitól. Az erkölcsi szempontból egy puhatestű szintjén álló lemezlovas viszont a januári zebrás gázolásnál az áldozatát ittassággal vádolta, s mindenkinek a képébe hazudta, hogy nem ő vezetett. Majd addigi szokásain mit sem változtatva, dölyfösségétől elvakultan még az évben megölt egy embert. Mindkét esetet megúszta. 

Reméljük, hogy 1998 decembere(!) után, 2010 tavaszán, néhány héttel a választásokat követően nem lehet ismét fából vaskarika, nem lesz súlyos közlekedési baleset okozásából közlekedési balesetben való részvétel.

Mert mint oly sokszor hallottuk: április közepe után beköszöntött a rend és a törvényesség korszaka. Ettől kezdve Magyarország megszűnik következmények nélküli országnak lenni.

Vagy S. Andrásnak is előkerülnek olyan rokonai, akik a bűn pancsolt cefréjéből  az ártatlanság tokaji aszúját kreálják?