A magyar labdarúgó válogatott egy újabb mérföldkőhöz érkezett a "mindössze" 24 éve óhajtott jelentős eredmény - egy világversenyre történő kijutás - felé vezető úton. Nem mondom, hogy reszketve várom a San Marino futballzsonglőrei elleni találkozót, mivel ezen azért a legpesszimistább drukkerek szerint is győznünk kell. Legalábbis itthon...

A lényeg - a 3 pont megszerzése mellett - itt az lenne, hogy ne kelljen a fotelben kínosan feszengve, elemi hibákon zsörtölődve, s az elképzelés nélküli játékon mérgelődve végig szenvednem az összecsapást. Szeretnék végre támadófocit, ötletes, kreatív játékot, pontos passzokat, okos kiugratásokat, rengeteg befejezett akciót, kapura lövéseket és gólokat látni. Úgy érzem, mindez a labdarúgás nevű játékban alapkövetelmény lenne. Kérdem én, ki ellen kellene mindezeket bemutatnunk, ha nem Európa papíron leggyengébb nemzeti tizenegye ellen?

Ráadásul van még egy apropója a ma esti küzdelemnek. Mégpedig a keddi finnek elleni találkozó. Az eddigi eredmények alapján elmondható, hogy Finnországban is esélyesek vagyunk (a finnek eddig két mérkőzésből 0 megszerzett ponttal szerénykednek, s az általunk 2:1-re lemészárolt Moldova legjobbjai ellen is kikaptak). Legalábbis ha bármit is akarunk keresni a továbbiakban továbbjutás kérdésében, nyernünk kell ott is. Mármost mindehhez nagyon jó bemelegítés lenne egy San Marino elleni önbizalomnövelő, kiütéses győzelem, egy látványos, közönségszórakoztató mérkőzés.

Emellett szeretném már azt is látni, hogy - még ha egy vérszegény ellenféllel szemben is - a klubjukban meghatározó, vagy épp jelenleg jó formában játszó focisták végre a nemzeti tizenegyben is maradandót alkotnak: Szalai remélem ezen a mérkőzésen végre eltalálja a kaput is, s nemcsak óvodás módon gurít egyet 7 méterről; Dzsudzsák gyakorlatilag mióta a válogatott közelébe került, adós a jó teljesítménnyel; Gera az utóbbi meccseken alibi megoldásokkal tűnt ki, no meg kapu előtti balfékeskedéssel; Rudolf, aki Taljánföldön készülget, szintén megkoronázhatná eddigi válogatott teljesítményét további gólokkal.

Végül, de nem utolsó sorban az összeállításról és a taktikáról. Mivel Magyarországon mindenki ért a focihoz, én is szakértenék egy cseppet. Meggyőződésem, hogy a kapitány rossz nyomon jár a 4-4-2-es felállással. Én a helyében egy San Marino ellen kockázat nélkül kipróbálnám a VB-n közkedvelt 4-2-3-1-et. Mégpedig a következő formában:

Király - Vanczák, Csizmadia, Juhász, Vermes - Elek, Koman - Rudolf, Gera, Dzsudzsák, Szalai

Természetesen megengedhető elől még annyi változtatás, hogy az eddig halovány Gera helyére Koman kerül, míg Elek mellé Vadócz.