Szonett2: Villám gyorsasággal múlnak a percek, hatalmas, mindent magába temető, világmozgató, szilaj, ősi erő, a természet napóráján. Ám henceg, ki e komor ketyegéstől nem retteg mondván: létünk búját-baját elfedő, éltünk nyűgét bús keblére ölelő szelíd társ, a közelgő Sötét Herceg. De előttem álló fogyó út porát félve felvernem felesleges neked, mint gazda sem önti ki idős borát. Hisz halált győző ereklyévé veled átélt ritka, pajzán órák gyöngysorát az idő teszi mit élek nélküled.
Heti vers 1. (itt is)
2010.09.24. 20:23 pimpalini
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://keselyu.blog.hu/api/trackback/id/tr112320995
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
