Nos elérkezett a várva várt pillanat, amikor minden magyar szurkolónak és labdarúgás körül mozgolódó embernek, kutyának, macskának, vezetőnek be kell látnia tévedését. Mégpedig a nemzeti csapat szövetségi kapitányával kapcsolatban. Az illetőt ugyanis röpke 9-10 hónappal ezelőtt mindennek elmondták, csak úriembernek nem. Sőt. Azóta már az aláírását is követelik egy bizonyos lemondó nyilatkozat alsó fertályán. A szakembert elküldenék, mert a válogatott elképzelés nélkül játszik barátságos meccseket, mert hazai VB-selejtezőn nem támad, taktikus, biztonsági focit játszik és várja az adódó lehetőséget. Nem hajlandó beleszaladni a késbe. Nem hajlandó látványosan meghalni a színpadon, inkább bűnrossz játékkal, élvezhetetlen focival élne tovább. Csak hát nem volt szerencséje.
A világbajnokságot - melyre riválisunk, Portugália csapata három 0:0-t és egy rakatnyi 1:0-t meccselve jutott ki, mely képes volt a Zöld-foki szigetek válogatottjával is gól nélküli döntetlenre - elnézve, a színvonalat, a játékot vizslatva ki kell jelentenünk: Erwin Koeman látnok. Látnok, mert előre látta, hogy a 2010-es év a sok futásé, a biztonsági játéké, a bunkerépítésé, az agyontaktikázásé, a kivárásé és a németeké (eddig). Látnok, mert előre látta, hogy a világranglistán jelenleg harmadik helyen álló Portugáliával szemben - mely az utóbbi hét mérkőzésén összesen kapott egy gólt - csak nézhetetlen játékkal, antifutballal van némi esélyünk. S igen, látta azt is, hogy mindezt bárki megtanulhatja (még Észak-Koreai félamatőrök is). A világ röpke egy hét alatt megmutatta igazát. Mert minden olyan eset, amely miatt nálunk kritikákat kapott és kap, a világ "legjobb" 32 csapatánál elfogadott és alkalmazott taktikai elem.
Mert Nigéria csapata képes volt 55 percig semmit sem csinálni, ölni a játékot, s foggal-körömmel védekezni Argentína ellen - hátrányban. Még csak előre sem akartak menni (mint mi Portugália ellen). S a végén majdnem igazuk lett...
Mert Dél-Afrika képes volt hazai pályán kontrákra beállni, s egész meccsen tolódni, szerelni, sokat futni és labdát nyomozni. Várni a lehetőségre. Mindezt 80 000 vuvuzelától félig süket, önkívületben ugráló szurkolója előtt.
Mert Szlovénia játék nélkül - mindössze három kapura tartó lövéssel - meccset tudott nyerni.
Mert az előkészületi meccsen 4:1-re elgázolt Ghána szerbeket vert a csoport nyitómeccsén.
Mert Új-Zélandnak elég volt 1,5 perc és egy akció ahhoz, hogy pontot szerezzen a szláv körökben rettegett Szlovákia taktikaművészeitől.
Mert Észak-Korea robotharcosai képesek voltak fegyelmezett, ám unalmas védekező játékkal mindössze egy góllal kikapni a braziloktól.
Mert ha Elefántcsontpart és Portugália 80 percen keresztül semmit sem csinál egymással, maximum esetleges történések következtében jutnak el egymás kapujáig, akkor nekünk ugyan mi a jó büdös francért kellene cifrázni a játékot? Milyen okból kifolyólag kellene látványosan fociznunk ha nálunk sokkal erősebb, technikásabb válogatottak sem vállalják már be mindezt? Emlékezhetünk mi minden 15 percben a régi cselekre, hatalmas gólokra, csak éppen az ázsiai csapatok sok-sok 1:0-ra bezakatolt mérkőzéssel, játékosonként 12-16 km futással és fegyelmezett csapatjátékkal ruccannak ki a világbajnokságra.
Sajnos be kell látni, hogy a legnépszerűbb sport berkein belül eluralkodott a célfutball. Ami a klubokon keresztül még nem volt látható, a VB eddigi - majdnem - egy hete alapján nyilvánvalóvá vált.
S igen, Erwin Koeman zseni, mert ezt próbálta a magyar fejekbe és lábakba verni...
