Megígértem már magamnak, hogy nem fogok feleslegesen idegeskedni hétköznapi maflaságok miatt. De elkövettem azt a hibát, hogy bekapcsoltam a televíziót. Rossz időben a nem megfelelő csatornára. Állítólag 2010 az X-faktor éve. Szlogennek nem rossz, sőt, a nézettség alapján elmondható, hogy a műsor marketingje szinte tökéletes. Persze a fanyalgók inkább arról beszélnek, hogy a tévé előtt ülő embernek lényegében teljesen mindegy, nem válogat, az adásszünetet is bámulná este 7 és 10 között. Az igazság minden bizonnyal a két állítás között lelhető fel, de térjünk rá arra, miért is kezdtem el erről a tehetségkutató műsorról írni.
Szóval hosszú ideig elkerültem, de pár héttel ezelőtt sikeresen végignéztem egy műsort, majd a következő hetit is. Az élmény sok szempontból sem okozott csalódást. Elsősorban sajnos azt kaptam, ami miatt nem szeretem ezeket a műsorokat. Továbbra sem értem, miért szükséges jó dalokat rosszul, vagy épp csalódást keltően elénekeltetni nagyreményű, enyhén tehetséges, vagy épp megfelelő hang nélküli előadóművészekkel? Értem én, hogy valami alapján dönteni kell, s a hétről-hétre más (filmslágerek, rockdalok, musical betétek, stb) megmérettetések hívatottak arra, hogy eldöntsék ki is a legjobb. Ám az énekesek hangjának és színpadi mozgásának különböző műfajokban történő vizsgálata, mint rendező elv tökéletesen megbukik a legfőbb kiválasztó erőn, a közönség szavazatain. Ugyanis ha még a szakértő zsűri döntene, azt mondanám, megértem miért kapnak a jelöltek nehéz dalokat, melyekkel helyenként idegesítően elcsúsznak, melyeket az eredeti minőségükhöz képest nyomokban sem tudnak visszaadni. De mivel a - szerintem - botfülű közönség kezében van a végső döntés, a jelöltek akár dalolhatnának a Hupikék törpikékből, Süsü a sárkányból, vagy a világ legszebb gyermekmondókáinak gyűjteményéből is (bizonyították ezen tételt a "riszáló ugri-bugri fiúcskák"). Cseppet sem számítana. Ugyanis a jelenlegi felállás (egy nő, 4? férfi) azt mutatja, hogy itt kérem nem a hang számít. Nem is a színpadi mozgás, de még az a bizonyos X-faktor sem. Ugyanis nem hiszem el, hogy X számú jelöltből a végére csak a fiúk rendelkezzenek azzal a plusszal, ami a sztársághoz szükséges. Nem, a kutya máshol van elásva. Mégpedig a kereskedelmi csatornák által leginkább megfogható közönségnél, a tinilányok és középkorú nők "hordájánál". Akik hajlandóak egy-egy macsósan beállított séró, igéző szempár, kisfiús arc miatt sms-ek garmadáját küldeni kedvencükre hétről-hétre, függetlenül aktuális teljesítményétől, a szervezők és a mobiltársaságok legnagyobb örömére. S igen, mi férfiak ezt nem tesszük meg. NEm is értem miért... Tán vannak ennél fontosabb dolgok is ezen a kies sártekén? Emiatt történhetett meg az, hogy egy jelentősebb orgánum nélküli, közepes hangú fiúcska még mindig bent van a legjobbak között fentebb részletezett tulajdonságai okán, míg néhány gyakorlott énekes, klasszisokkal jobb hanggal már távozni kényszerült. Ezért lehet az, hogy az általam először látott műsorban a lányok szinte kivétel nélkül leénekelték a színről a fiúkat, mégis egy hölgynek kellett távoznia. Ráadásul úgy, hogy mellette egy - általam először csak időhúzó közjátéknak tartott - fiúcsapat ugri-bugri műsora simán bennmaradhatott, mert hát a női nézőknek fiúcsapat kell... Már az is kérdéses természetesen, hogy mennyiben összehasonlítható egy csapatmunka, egy kórusmű a szólóműfajjal. De ezt a szavazó közönség könnyen megoldja, neki ilyen "álproblémák" nem számítanak. Ők egyszerűen a kisfiús arcig, az "aranyos" szempárig jutnak, meg talán a frizuráig. Addig és nem tovább...
A kilógó lólábról esett már szó, beszéljünk a többiekről is. Az említett illető idősebb korú kiadásánál valóban felfedezhető egyfajta férfias kisugárzás szemben, mondjuk a két másik jelölttel. S még a hangja is jobb, mint öccsének, bár ez ugye nem túl nagy feladat... Ettől függetlenül az általam látott műsorok alapján nem neki adnám a győztesnek járó babérkoszorút, mivel nekem semmi extrát nem nyújtott azon kívül, hogy rutinszerűen előadott néhány slágert. A harmadik fiú tehetsége vitán felül álló, ez is repítette a döntőig, ám azt meg kell jegyezni, hogy a hangjának trenírozásra van szüksége. Tehát ha csupán a fülünkre hallgatunk, s félretesszük a legkisebb szabólegény, vagy a szegény ember legkisebb fia meséket, őt is mellőznünk kell. Ezek után kíváncsian várom, hogy a - szerintem - messze legerősebb és legjobb hanggal bíró hölgyemény meddig húzza a szépfiú mellett, vagy a sokaknak szerénysége, kimértsége miatt antipatikus, ám "mellékesen" őstehetség a következő párbaját elveszíti-e. Mert ugye ha mindez a hangról szólna, akkor nekik kellene döntőzni. De nem arról szól...
