Göröghonban baj van. A narancs rohad, a joghurtba belefingott Odüsszeusz, s az Akropolisz is lassan szétesik. Az emberek elkezdhetik újra az alapoktól. Kecskét, birkát kell tartani a hegyekben, halat fogni a tengeren, meg élni abból, amit az anyaföld ad.
Mert az köztudott, hogy szolgáltatószektorból nem lehet az emberek 75 %-át eltartani. Illetve lehet, csak épp a jövőd adod el. S amikor a lufi kipukkan, jön a sírás-rívás.
Mert min spórol az ember ha kirúgják az állásából? Hát a szolgáltatásokon: nem megy fodrászhoz, nem megy masszíroztatni, otthon iszik sört és nem a kocsmában, nem megy moziba, lemondja a biztosítását, kikötteti a kábeltévét (s röhög az üzletkötő arcába), nem megy étterembe, nem megy nyaralni, nem wellnessezik hétvégén, s benzinkútra is csak akkor jár, ha külföldön nem tudja elintézni. Persze hazudhatunk magunknak, hogy termelés nélkül is megvagyunk, s a jóságos multik sok embert tartanak el, csak hát azon az áron, hogy az itt szétterített külföldi élelmiszer miatt egy alapvetően mezőgazdasági jellegű, profilú országban "nem éri meg" termelni. Vagy éppen megvesszük Romániából a cementet, miközben jól működő cementiparunkat eladtuk, s ezáltal leszereltettük, s külföldre telepíttettük.
Be kellene végre látni, hogy kétoldalról szopatnak minket (a görögöket, s végsősoron mindenkit kivétel nélkül): egyrészt a reklámokon keresztül fejünkbe ültetik a fogyasztás isteneit, másrészt visszafizethetetlen kölcsönökkel, hitelek ránk erőszakolásával lehetővé teszik a bennünk felébresztett vadállat ösztöneinek kielégítését. Majd kicsit később benyújtják a számlát. De kamatostól. A recept régóta ismert. Így kell gyarmatosítani. Régen sem volt ez másképp. Csak akkor még a négerektől "ittapirosholapirossal" vették vissza a kifizetett éhbért, az indiánokkal meg "tüzesvízre" költették az értékeikért kifizetett néhány garast.
A neoliberális, vadkapitalista globalizáció másképp csinálja. Hiába no, a módszerek megváltoztak, ma már nem kell fegyver, elég a jókor, "jó kondícióval" kihelyezett hitel.
A modern módszer tehát az alábbi:
1. Ideológiai export: mindenhol legyen korrupt demokrácia megvásárolható vezetőkkel.
2. A vámok leépítésével, s különböző nemzetközi szervezetek által diktált "szabályokkal" kinyírják a nemzeti ipart, mely a versenytársak kiiktatásával koncentrációhoz, monopolizálódáshoz vezet.
3. Miután eltűnt a konkurencia, a multik szabadon garázdálkodhatnak minden államban, s különböző fenyegetésekkel, zsarolással kedvezményeket, privilégiumokat sírhatnak ki az államtól, mellyel végső soron extraprofitot realizálhatnak, s az adott állam lakóit még mélyebbre áshatják. Mert:
4. A reklámok hatására (globális agymosás) mindenki fogyasztani akar, s nemcsak a szükségleteit kielégíteni. Sokaknak kell kéthavonta trendi új mobil, sokak lízingelnek csili-vili autót, stb...
A reklám pedig kell, mert a nagyvállalatok által folytatott globális túltermelés csak akkor életképes, ha a hülyeember megeszi a sok szart, amit előállítanak. S itt a lényeg, mert ehhez pénz kell. A fogyasztást viszont finanszírozni kell. Ekkor lép közbe a nemzetközi tőke, amely hiteleket ad az államoknak, fogyasztásra. A politikusok - lásd első pont, négyévente szarrágás, a hosszútávú állami stratégia teljes hiánya - pedig fel fogják venni a szar hitelt is, mert nyerni akarnak. Nyerni pedig akkor tudnak, ha etetik az embereket, akik - lásd. 2-3-mas pontok - életük értelmét már csak a "dőzsölésben" látják, értékeik, értelmes munkájuk nem lévén. Ez nyilván a multiknak, s a velük összefonódó pénzügyi elitnek (befektetők, részvényesek, bankárok) is jó.
5. Ezek után már csak olyan helyzetet kell kreálni, amikor a világgazdaságban nincs elég pénz, s mindjárt fizetésképtelenné válik néhány állam. Mert hogyan is tudná termelés, értékteremtés nélkül bárki is a durva kamatos-kamatokkal megterhelt adósságokat rendesen visszafizetni? Miközben gyakorlatilag a 70-80 %-os államadósságokkal terhelt költségvetés nem képes semmit sem finanszírozni, s bármihez nyúlna is (infrastruktúra, oktatás,stb), azt csak újabb hitelekből finanszírozhatja?
Így kell teljes államokat felvásárolni. Így kell több évtizedre dolgos rabszolgákat szerezni.
Argentína 90-es évek: 30 mrd dollár.
Mexikó 1994: 50 mrd dollár.
Bolívia: az édesvízkészlet megszerzése.
Görögország 2010: 110 mrd euro.
...
Ki következik?
Hát kedves IMF, nemzetközi tőkeoligarchák! A jó kurva anyátok! Bekaphatjátok! Nem kedvelem a görögöket, s a mediterrán mentalitást, de szurkolok nekik. Éljen Görögország!
