Őszi szonettem Mókás és munkás évek erdejénekÚtjain megfáradt, minap oly büszkeLábunk nyomait már időtlen, szürkeOrdasok szimatolják. A reménynek,Bátorságnak rágva virágát, éltnekArany ékszereit lopva, a fürgeNapsugár szárnyait szilánkra törveAlattomban adván helyt…
Heti vers 2.
2010.09.24. 20:26 pimpalini
10 komment
Címkék: vers élet ősz
