Lehet jobb Magyarország?

Göröghonban baj van. A narancs rohad, a joghurtba belefingott Odüsszeusz, s az Akropolisz is lassan szétesik. Az emberek elkezdhetik újra az alapoktól. Kecskét, birkát kell tartani a hegyekben, halat fogni a tengeren, meg élni abból, amit az anyaföld ad.
 

Mert az köztudott, hogy szolgáltatószektorból nem lehet az emberek 75 %-át eltartani. Illetve lehet, csak épp a jövőd adod el. S amikor a lufi kipukkan, jön a sírás-rívás.
Mert min spórol az ember ha kirúgják az állásából? Hát a szolgáltatásokon: nem megy fodrászhoz, nem megy masszíroztatni, otthon iszik sört és nem a kocsmában, nem megy moziba, lemondja a biztosítását, kikötteti a kábeltévét (s röhög az üzletkötő arcába), nem megy étterembe, nem megy nyaralni, nem wellnessezik hétvégén, s benzinkútra is csak akkor jár, ha külföldön nem tudja elintézni. Persze hazudhatunk magunknak, hogy termelés nélkül is megvagyunk, s a jóságos multik sok embert tartanak el, csak hát azon az áron, hogy az itt szétterített külföldi élelmiszer miatt egy alapvetően mezőgazdasági jellegű, profilú országban "nem éri meg" termelni. Vagy éppen megvesszük Romániából a cementet, miközben jól működő cementiparunkat eladtuk, s ezáltal leszereltettük, s külföldre telepíttettük.
Be kellene végre látni, hogy kétoldalról szopatnak minket (a görögöket, s végsősoron mindenkit kivétel nélkül): egyrészt a reklámokon keresztül fejünkbe ültetik a fogyasztás isteneit, másrészt visszafizethetetlen kölcsönökkel, hitelek ránk erőszakolásával lehetővé teszik a bennünk felébresztett vadállat ösztöneinek kielégítését. Majd kicsit később benyújtják a számlát. De kamatostól. A recept régóta ismert. Így kell gyarmatosítani. Régen sem volt ez másképp. Csak akkor még a négerektől "ittapirosholapirossal" vették vissza a kifizetett éhbért, az indiánokkal meg "tüzesvízre" költették az értékeikért kifizetett néhány garast.
A neoliberális, vadkapitalista globalizáció másképp csinálja. Hiába no, a módszerek megváltoztak, ma már nem kell fegyver, elég a jókor, "jó kondícióval" kihelyezett hitel.

A modern módszer tehát az alábbi:

1. Ideológiai export: mindenhol legyen korrupt demokrácia megvásárolható vezetőkkel.
2. A vámok leépítésével, s különböző nemzetközi szervezetek által diktált "szabályokkal" kinyírják a nemzeti ipart, mely a versenytársak kiiktatásával koncentrációhoz, monopolizálódáshoz vezet.
3. Miután eltűnt a konkurencia, a multik szabadon garázdálkodhatnak minden államban, s különböző fenyegetésekkel, zsarolással kedvezményeket, privilégiumokat sírhatnak ki az államtól, mellyel végső soron extraprofitot realizálhatnak, s az adott állam lakóit még mélyebbre áshatják. Mert:
4. A reklámok hatására (globális agymosás) mindenki fogyasztani akar, s nemcsak a szükségleteit kielégíteni. Sokaknak kell kéthavonta trendi új mobil, sokak lízingelnek csili-vili autót, stb...
A reklám pedig kell, mert a nagyvállalatok által folytatott globális túltermelés csak akkor életképes, ha a hülyeember megeszi a sok szart, amit előállítanak. S itt a lényeg, mert ehhez pénz kell. A fogyasztást viszont finanszírozni kell. Ekkor lép közbe a nemzetközi tőke, amely hiteleket ad az államoknak, fogyasztásra. A politikusok - lásd első pont, négyévente szarrágás, a hosszútávú állami stratégia teljes hiánya -  pedig fel fogják venni a szar hitelt is, mert nyerni akarnak. Nyerni pedig akkor tudnak, ha etetik az embereket, akik - lásd. 2-3-mas pontok - életük értelmét már csak a "dőzsölésben" látják, értékeik, értelmes munkájuk nem lévén. Ez nyilván a multiknak, s a velük összefonódó pénzügyi elitnek (befektetők, részvényesek, bankárok) is jó.
5. Ezek után már csak olyan helyzetet kell kreálni, amikor a világgazdaságban nincs elég pénz, s mindjárt fizetésképtelenné válik néhány állam. Mert hogyan is tudná termelés, értékteremtés nélkül bárki is a durva kamatos-kamatokkal megterhelt adósságokat rendesen visszafizetni? Miközben gyakorlatilag a 70-80 %-os államadósságokkal terhelt költségvetés nem képes semmit sem finanszírozni, s bármihez nyúlna is (infrastruktúra, oktatás,stb), azt csak újabb hitelekből finanszírozhatja?

Így kell teljes államokat felvásárolni. Így kell több évtizedre dolgos rabszolgákat szerezni.

Argentína 90-es évek: 30 mrd dollár.
Mexikó 1994: 50 mrd dollár.
Bolívia: az édesvízkészlet megszerzése.
Görögország 2010: 110 mrd euro.
...
Ki következik?

Hát kedves IMF, nemzetközi tőkeoligarchák! A jó kurva anyátok! Bekaphatjátok! Nem kedvelem a görögöket, s a mediterrán mentalitást, de szurkolok nekik. Éljen Görögország!

A fővárosi MSZP-frakció nem fér a bőrébe. Jó profihoz illően nem érdekli a vereség, meccs után rögtön elkezd készülni a következő fordulóra. Ezúttal az őszi önkormányzati választásokra. Jelmondat: Haza és haladás! A baj csupán az, hogy visszafelé az időben.

Horváth Csaba főpolgármester-jelölt belecsapott a lecsóba. 2013-ig bevezetné Budapesten az ingyen tömegközlekedést.

Mármost az európai viszonylatban is egetverően magas jegyárak eddig szemmel láthatóan nem csapódtak le a BKV fenntartási-, fejlesztési oldalán. A géppark siralmas állapotban van, a járatritkítások, vonalösszevonások sem a bevételekkel történő ügyes sáfárkodásról tanúskodnak. Végső soron ebből a szempontból olyan mindegy, hogy fizetünk-e érte, vagy sem.

Node a szocikra eddig nem volt jellemző a népnyúzás visszanyírbálása. A magyar piacgazdaság haszonélvezőinek zsebeit időről-időre áremelésekkel, irreálisan magas szolgáltatási díjakkal, különböző furmányos módszerekkel kiötölt "vámokkal", adókkal tömték meg. S a modern magyarországi szokásjognak megfelelően a pénzéért az ember fia legtöbb esetben semmit, vagy a minimumot, még éppen működőt kapta vissza. Az ingyenes tömegközlekedés ebbe a képbe nem fér bele. Ez üde színfolt. Most azt hagyjuk, hogy Osztyapenkón túl lakó honpolgár már nem budapesti és fizet, aki meg 45 méterrel a táblán innen él, az megússza.
Inkább időzzünk el kicsit a véletlenül sugallt mögöttes tartalom mezsgyéjén.
Mert a fontos az, hogy mit is jelent mindez? Milyen következtetések vonhatók le az egészből?
Tehát:

1. A vidékieket lesza*juk, fizessék csak meg ők a budapesti emberek közlekedését adóforintjaikkal, vagy konkrét jegyvásárlással. Az emberek megosztása továbbra is jelentős programpontot képez a párt ideológiájában.
2. A BKV és Budapest megengedheti magának az ingyen közlekedést.
3. Valószínűleg azért engedheti meg, mert bevezetésével nem következne be jelentős változás a költségvetés terén.
4. Mindez azért fordulhat elő, mert az eddigi jegybevételek nem érték el az érzékelhető szintet, mivel nem voltak (mindenki bliccelt), vagy sikerült sok-sok Nokia-s dobozt szinültig tölteni (ellopták).
5. A szoci apparátus rendkívül gyakorlatiasan áll hozzá a problémákhoz, s mivel veszített, igyekszik megvalósítani az egyenlőséget: ha már eddig ellopták a bevételt, s ez nem tetszett a népnek, most lopjon maga a nép. Ezzel lehet sok szavazót (vissza)szerezni.

Kedves Honfitársaim!

Együttérzéstől elcsukló hangon, könnyekben fürdő szemekkel kérem Önöket, könyörüljenek! Adott néhány szegény, szerencsétlen honfitársunk, kiknek az élet orvul kihúzta jólétük fürdőkádjának dugóját, s anyagi forrásaik fürdővize percről-percre, viharos gyorsasággal csorog le a kilátástalanság, bizonytalanság csatornájába. Igaz, hogy embereink nem voltak ma született bárányok, nem is okvetlenül intelligenciájuk, kimagasló teljesítményeik miatt kerültek napról-napra rivaldafénybe, de akkor is el kell ismerni: ők is emberek. Emberek, kik gyarlók ugyan, kik gátlástalanul tobzódtak kétes értékű örömökben, lopott javakban, ám az ember természeténél fogva esendő. Ki nem tette volna meg a helyükben? Az vesse rájuk az első követ, aki megtalálja.

Egyszóval kérem adakozzanak az állásukat vesztett MSZP-képviselők, s pártemberek számára. Adományaikat a Köztársaság téri pártszékházban és "Mostanság Szomorú Politikusok" jeligére, a következő számlaszámra küldhetik: OTP bank 6743-1232-4555-0000. Offshore lehetőség is van: 0000-2322-3655 NL Bank Vaduz, Liechtenstein.

Segítségüket köszönjük. A nép nevében.

Mi nem felejtünk...

az ORTT bizonyította totális alkalmatlanságát.

ostoba, bornírt, képmutató banda.

OV és a fidesz változtathat, ha akar.

remélem nem fogják el qúrni (a la el quró)...

csak pár link:

vastagbor.blog.hu/2010/04/30/elhallgatna_a_tiniabortuszokat_az_ortt

w.blog.hu/2010/04/29/hajnali_reszegseg_19

 Szép, meleg napra ébredtünk. Az eddig szűziesen visszafogott tavasz szabadon, gátlástalanul szerelmeskedő nyárelővé változott. A hajnal madárdallal köszön be a nyitott ablakon, a méhek enyhén csipkelődő hangulatban szorgoskodják össze a kertben a méznek valót, s végre a fűtés is kikapcsolható.

Május elseje van. Már éppen ideje volt. A tavasz így is sokat késett. Túl sokat.

A munka ünnepére a természet is vigyázzba vágta magát, legalább a ligetben, a szabadban eltöltött délután essen jól a munkanélküliségben megfáradt népnek, ha már lassacskán sörre és virslire sem telik. Egy szabad ég alatt eltöltött délután gyógyír lehet a sebekre, a jobb sorsra érdemes honpolgár rövid időre elfelejtheti a kifizetetlen gázszámlát, a rekordmagas áron vásárolt benzint, a permanens emelkedést mutató törlesztőrészletét, s a pofátlanul pózoló politikusokat.

Természetesen a munka ünnepe ma már nem olyan, mint rég. Ma már tényleg azt kell megünnepelnünk, hogy van munkánk. Annak kell örülnünk, hogy dolgozhatunk. Mert nem triviális, hogy jövő ilyenkorra megmaradhatunk a satupad mellett, vagy kredencgyárban. Sajnos elég nagy a valószínűsége, hogy kénytelenek leszünk a munkaügyi központ alkalmazottait boldogítani. S a szép az egészben az, hogy nem is biztos, hogy rajtunk múlik. Ez a piacgazdaság. Ez a kapitalizmus. S a szociális érzék? Ugyan kérem. Ez már nem a szocializmus. Vezetőink az utóbbi években számtalanszor beszéltek a piac láthatatlan kezéről. Amely rendet rak, amely a kereslet-kínálat törvényszerűségei, a hatékonyság alapján eldönti mi életképes, mi nem. Lehet, hogy jól dolgoztunk, dehát a vezetők elkurták. Így sajnos az alkalmazottakat el kell bocsátani. Nincs más lehetőség. Maga nem életképes. Elmehet.

Másik magyarázat természetesen a versenyképesség. Sajnos túl magas bérek mellett dolgozunk (remélem ezt Önök is észrevették), így nem vagyunk versenyképesek. A termelést le kell építeni. Elvégre a befektetők, részvényesek pénze létkérdés a vállalat számára. A magyarázat mindig készen állt odafenn, s az ember szinte hülyének érezte magát amiatt, hogy nem veszi természetesnek munkája megszűnését, életre való alkalmatlanságát. Mert ugye a szociális érzék ma már nem menő. A profit a lényeg. Pénz beszél.

De! A munka ünnepe idén különös meglepetéssel kacsint az elégedetlen ember dühtől csillogó szemébe, már ha a káröröm valóban a legszebb öröm. A trónfosztott politikai csoport is kénytelen végre meghúzni a saját nadrágszíját. Az unalomig ismert reklámstratégia, s a termék valóságtartalma közötti egetverő különbség a fogyasztók kiábrándulásához, s a termék iránti kereslet radikális csökkenéséhez vezetett. Mit tehet ilyenkor egy cégvezető? Leépít. Bizony ám. Mint ahogy azt nekünk éveken keresztül magyarázták, ez kérem a piacgazdaság. Kedves Lendvai igazgató asszony! Sajnos a termékére nincs szükség. Sőt! Magára sincs szükség. A kereslet eldöntötte, maga nem életképes. Maga és vállalata felett eljárt az idő.

Éljen május elseje! Éljen a szép idő, éljen a tavasz! Csak kár, hogy minderre ennyit kellett várnunk...

 Néhány kapcsolódó link:

http://index.hu/belfold/2010/valasztas/szocialis_erzek_nelkul_rugdossa_ki_embereit_az_mszp/

http://vastagbor.blog.hu/2010/04/27/volt_orszaggyulesi_kepviselo_allast_keres

http://varanus.blog.hu/2010/05/01/van_egy_rossz_hirunk_csabi