"Péter és Pál (tudjuk) nyárban, összeférnek a naptárban"
Arany János hőseinek elszánt vitája jól jellemzi jelenleg az ország lakosságát. Ugyanis a MAL Zrt. állami kezelés alá vonása (államosítása) legalább annyira megosztja hazánk - pártpreferenciák miatt amúgy is táborokra szakadt - lakosságát, mint a "p" betűs és a "c" betűs kóla közötti különbség, vagy épp a régmúlt ködébe vesző atyafiakat az a bizonyos "fülemile". Ellentétben a régi vita tárgyával - voltaképp a semmivel - itt azért kevésbé bagatell dologról van szó. A Péterek és Pálok révén ugyanis személyes vélemények, izmusok, jelen és múlt, jogi szakvélemények, hisztéria, a korrekt igazságszolgáltatás és a felelősségrevonás igénye, egy ipari katasztrófát követő felelős keresés állnak szemben egymással a modern "csatamezőn". Igazságot tenni nem könnyű a két tábor között, ezért üljünk le egy kicsit ebben a virtuális "tárgyalóteremben", s hallgassuk meg mindkét felet.
Lássuk az "alperest", Pált:
"Tisztelt bíróság! Megrökönyödve állunk az események alakulása, a letartóztatás és az államosítás ténye előtt. Hogyan fordulhat elő 20 évvel a rendszerváltozás után az, hogy az állam kisajátít egy jól menedzselt, profitot termelő céget? Egyesek visszafelé forgatják a történelem kerekét? Mi ez kérem? A szocializmus szelleme? Hogyan fordulhat elő az a mi - többször is megvédett - köztársaságunkban, a mi demokráciánkban, hogy kézzel fogható bizonyíték, megalapozott gyanú nélkül vádolnak állampolgárokat, sőt, cégvezetőket, s elviszi őket a rendőrség? A "régi idők" (de szépek is voltak) koncepciós pereinek időszaka, a diktatúra és önkény kísértete csap le ránk újból? Európában élünk egyáltalán? Az embernek olyan érzése támad, mintha Putyin exelvtárs úr Oroszországa költözött volna pár 100 kilométerrel nyugatabbra. Kérem, a mi demokráciánkban ezek a dolgok nem így működnek. Mi hiszünk az ártatlanság védelmében, abban, hogy mindenki ártatlan egészen addig, amíg független bíróság, ügyészség be nem bizonyítja ennek ellenkezőjét! A mi demokráciánkban, a mi köztársaságunkban egy ilyen ügyet töviről-hegyire ki kell vizsgálni, s csak azt követően kiabálni felelős után, hogy független szakértők hada, hosszú vizsgálatokat követően precíz és közérthető tanulmányban, szakvéleményben tárja fel a hiba, akarom mondani a katasztrófa okait! A lényeg, hogy az igazság kiderüljön, tartson az akár több hónapig, évig is! Addig pedig működjön csak tovább az üzem, kapitalizáljon csak rendesen, nem a haszon miatt, csupán azért, hogy etetni tudjuk annak az 1100 munkásnak a családját, akiknek nélkülünk nem lenne munkája! De ez kérem, ami itt folyik, nem igazságszolgáltatás! Nem a mi igazságszolgáltatásunk! Nem a mi demokráciánk! Feddhetetlenségünk és becsületességünk teljes tudatában kijelentjük, ártatlanok , felelőtlenek (vagyis nem felelősök, na) vagyunk!"
De hallgassuk meg a "felperest", Pétert is:
"Tisztelt bíróság! Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a konkrét probléma, a gátszakadás ügye olyan tényezők, folyamatok együttesének következményeként jelentkezett, melyek gyökerei az utóbbi 20+X évbe nyúlnak vissza. Természetesen lehet itt arról beszélni, hogy a katasztrófa konkrét, legvégső kiváltó oka mi is volt - a sok csapadék, a megsüllyedt agyagos talaj, a gát anyagának "elfáradása" - de véleményünk szerint ez csupán elvonná a lényeget bizonyos dolgokról. Ugyanis ez a gát, a rablás, spontán privatizáció, a hűtlen kezelés, a törvényi kiskapukat kihasználó, nagy jóindulattal törvényesnek mondható, ám erkölcstelen tulajdonszerzés gátja, előbb-utóbb mindenképpen átszakadt volna. Ugyanis a posztszocialista vadkapitalizmus utóbbi éveiben a tisztelt tulajdonos uraknak semmi más nem számított, csak a profit, a költséghatékonyság. Ennek a pénz utáni hajszának isszuk most meg a levét. Kérdem én: Miért csak most, a gátszakadás után, építenek ki másodlagos védműveket? Eső után köpönyeg? Vagy önhittségről, elbizakodottságról beszélhetünk (" a gát maga az erő definíciója")? A természet a felelős, hogy nem vette tudomásul a modern Bakonyi-fizika alaptételeit?
Másrészről a másik oldal képviselője becsületességről és feddhetetlenségről beszél, elfogultsággal és részrehajlással vádolva a tisztelt bíróságot, egy olyan helyen, egy olyan társaságban, ahol egyesek - köszönhetően jól kiépített, még a diktatúrában gyökerező, kapcsolataiknak - forintokért vehettek meg milliárdos állami tulajdonokat, szinte ajándékba kaptak nagyértékű gépeket, gyárakat, egyéb berendezéseket. Mindezt úgy, hogy közben jelentősen megkárosították a magyar államot. A magyar államot, benne azokkal az emberekkel, akiknek kontójára felvett szocialista hitelekből kiépült nemzeti vagyont nyúlták le, tették zsebre. Egyszerűbben fogalmazva: amikor a mindenkori kormányok a magyar államadósságról beszélnek, s az adófizetők pénzével sáfárkodnak, hozzá kell tenni, hogy az adófizetők pénzéből fizetett államadósság tekintélyes hányada gyakorlatilag Bakonyi, Tolnay és egyéb urak profitjának megfizetése. Annak a pénznek, tartozásnak a kiegyenlítése, melyet ők sohasem fizettek ki a magyar állam irányába, mikor a közös erővel, mindannyiunk által nyögött hitelekből felépített vagyont magánosították, magánosíthatták. Vannak olyanok, akik többet vehettek ki a közösből, mondhatni másoktól, a többségtől, s mindezt legálisan tehették meg - papíron... Mint ahogy a gáttal is minden rendben volt - papíron... Kérem a tisztelt bíróságot, hogy ennek a cinikus, a valósággal nem foglalkozó, csupán "papírmasé" álvalóságot kreáló szemléletnek, a felelősségvállalás teljes hiányának, a következmények nélküli országnak legyen itt és most vége! A posztszocializmusnak legyen vége, kezdjük új alapokról! Tegyünk a "papírország" ellen!"
A döntést, az ítéletet az olvasóra bízzuk.
